Kezdőoldal

Kevesen tettek nála többet a magyar bridzsért – nincs senki, akiért több magyar bridzsező tett. Szalay György tehetségével és bridzsbe fektetett sokrétű munkájával közösségünk korszakos és megkerülhetetlen alakja lett, ám sem fiatalon, sem megrendült egészséggel nem simult bele soha a mezőnybe. Ő mindig kitűnt.

Az idei International Budapest Bridge Festival végre valóban rendesen nemzetközi volt, nemcsak mutatóba tűnt fel pár külföldi, hanem nagy létszámban vonultak fel a koronavírus-veszély dacára is a határon túli párok, csapatok. A létszám is nőtt mindegyik versenyszámban, a LoveBridge állta a sarat végig. Szerzőnk a szervezők oldaláról mutatja be a versenyt.

Véget ért a verseny döntője, és végre magas színvonalú játékot láttunk az első játékrészben (amiről sajnos nincsenek fenn a partik a weboldalon, ugyanis technikai problémák miatt más partikat játszottak, mint ami látható). Egy vicces történet: mire számítunk, ha 2 káróval indulunk mansban bell ellen AT9xx színnel, és ebben kontrával kettőt ütünk? A –1400 egy pontot hozott, a másik asztal bemondta a 6 szant, ami 1440…

A legjobb 4 között már nincs gyenge csapat, ennek ellenére elég magas volt a pontforgalom az első harmadban, ez leginkább a viszonylag vad partiknak volt köszönhető. Kicsit több figyelmet szenteltünk a Gupta–Russia meccsnek, de néha izgalmasabb partik esetén persze a Lavazza–Swiss Team meccsről is esik majd szó az első harmadban.

Szerdán a negyeddöntőket rendezték, itt a már korábban említett sztárparádét láthattuk. Talán kicsit kilógni látszott az ír Moran csapat, feltehetően a csapat névadó szponzorjátékosa a csapat gyenge pontja, hiszen mind partnere, Carroll, mind a Hanlon–McGann páros a nagyválogatott tagja, míg a harmadik pár, Mesbur–Fitzgibbon szintén sokáig a nyílt csapatban játszott, mióta a dér lepte fejüket, a szeniorok közt vitézkednek.

A Magyar Kupában kevés meglepetés történt. A főágon a jövő heti győztes majd kétnapos küzdelemben vehet részt, a vigaszági vesztes pedig a Kőr Kupába hullik. A Káró Kupában svájci lebonyolításban helyezkednek a csapatok a minél előnyösebb helyekért.

A monacói 3. Téli Játékokon kedden játszották a KO első napját, azaz a legjobb 16 közti meccseket, 3x20 leosztásban. Mivel (még) nem tableten játszanak, ezért élőben csak azt a négy meccset lehetett követni, amit a BBO közvetített.

Mivel mindenki az IBBF-fel volt elfoglalva a múlt héten, szinte észre sem vettük, hogy szombaton megkezdődött Monacóban a Winter Games, azaz Téli Játékok harmadik kiadása. Ezt a nyílt versenyt az ismert bridzsszponzor, a korábban a monacói bridzscsapatot is építő Pierre Zimmermann rendezi. Az ötlete az volt, hogy kevés a téli verseny, és a nyári Eb előtt mindenkinek jól jön egy erős mezőnyben lejátszott felkészülési verseny, ami ráadásul jelentős pénzdíjakkal is csábítja a jó és/vagy gazdag játékosokat, és beállt mögé az EBL is. Mivel csak kétévente rendezik, négy év alatt ez csak a harmadik kiadás, azonban a folytatás kétséges, hiszen Zimmermann hazatér, ezután szülőhazája országát támogatja, azaz Svájc színeiben indul majd (ennek megfelelően a Swiss team csapatnevet választotta ezen a versenyen).

Polgári családba született 1944-ben. Az egyetem elvégzése után sikeres vegyészmérnökként dolgozott Tatabányán, Pozsonyban, majd családi vállalkozásában itthon. Igen művelt, több nyelven beszélő ember volt. Rendkívül szívesen és sokat olvasott, nemcsak magyarul. Mindezek mellett életében súlyponti szerepet játszott a játék, már tinédzserként ígéretes sakkozó volt – de a bridzs „nyert”. Frissítés: A család döntése értelmében a temetésre a koronavírus miatt a legszűkebb családi körben zártkörűen kerül sor, a járvány lecsengése után lesz mód közös megemlékezésre.

1972 tavaszán a lóversenypályán találkoztam Balog Laci bácsival, egyesületünk alelnökével. Meglepődtem, hiszen tudtam munkásmozgalmi múltjáról, ő a háború előtt is kommunista volt, nemcsak utána… Ahogy Ottlik Géza mondta: akkor még nem volt szégyen. Igaz, nem március huszonegyedike volt, a Tanácsköztársaság emléknapja, akkoriban ünnep. Kun Béláék ugyanis felszánttatták a lóversenypályákat, retket és salátát termeltettek a helyükön. Munkaerő volt bőven: az egykori páholyokban a fogadás lázában égő, pezsgőző arisztokraták, tőkések átnevelési céllal ástak és kapáltak. Csak átöltöztek… Laci bácsi tehát mai szóhasználattal élve reformkommunista volt.